2020. május 20., szerda

Irodalom 0520-21


A lírai műfajok


Berzsenyi Dániel 
(1776-1836) költő





A magyar romantika előfutára, a klasszicizmus és a romantika átmenetét jelenti költészete. Első korszakában még a nemesi világkép keretein belül gondolkodik, később azonban már a haza féltése jelenik meg A magyarokhoz (Forr a világ...kezdetű, 1807) ódájában. Nosztalgikus hangulatának, lemondással teli világképének megfelelő költői formáját találja meg az elégia műfajában, közülük kiemelkedik A közelítő tél, mely szintén 1804-08 között keletkezett. Megérinti a felvilágosodás eszmeköre is.

A verset a tankönyv 246. oldalán olvashatod el





Elégiák Berzsenyi költészetéből: zanza tv


A vers műfaja: elégia 
Elégia: szomorú, borongós hangulatú költemény, gyakran visszaemlékezés a múlt eseményeire

A vers ismeretlen szavainak magyarázatát a tk. 247. oldalának 2. bekezdésében olvashatod

A költemény első három versszaka tájleírás, a másik három egy lelkiállapot, a mulandósággal való szembesülés bemutatása. 
A költői leírás egy kertben, parkban indul („ligetünk”), majd a patak völgyében folytatódik, míg végül a távolabbi szőlőhegyen rugaszkodik el a közvetlen látványtól, hogy az őszi táj képének lelki visszhangjára térjen át. Az egymást követő versszakokban Berzsenyi mind az öt érzékterületet sorra veszi: a látástól kezdve a halláson, a szagláson és az ízlelésen át egészen a bőrünket simogató szellőig („Zephyr”), mintha az elmúlás képei mögül sejlene fel a jelen, az egyre gyengülő élet békés boldogsága.
A vers beszélője a második részben az őszi környezet hatásához kapcsolódó belső tapasztalatokat írja meg, az 5–6. versszakban jóval személyesebb hangon szólal meg a költő.
Az idő egy-egy „szárnycsapása” a létezők egészét sodorja a semmibe. Ezt a hiányérzetet sugallja a következő sor is: „még alig izleli nektárját ajakam” – s máris itt az ősz, itt az öregedés. Csodálatos költői formateremtés ahogy a szerelem egész érzésvilágát egyetlen személyre („Lollim”), s a szeretett személy egyetlen apró vonására („barna szemöldöke”) szűkíti Berzsenyi. A vers – az utolsó szakasz más motívumaival („béhunyt szem”) együtt – az elmúlás képeivel zárul.

Költői eszközök:

- megszemélyesítés
- hasonlat
- metafora
- alliteráció
- ismétlés
- párhuzam








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése