link
Jelszó: 172115
Karinthy Frigyes Így írtok ti című kötetének egyik írása.
TALPRAMAGYAR SÁNDOR
(Született
a Nagy Magyar Alföldön, a Kárpátoktól az Adriáig és visszafelé, egy anyától, a
Sorsharag nevű unokafivérével. Huszéves korában bejelentette a sóhivatalnál,
hogy mindenkinek szabadnak kell lenni, magyar szabad, osztrák szabad, olasz
szabad, német birod. szabad. Később a Magyar Lánccsörgető Egyesület
Részvénytársaságnál kapott alkalmazást, mint főcsörgető, majd a Külső
Tavaszmező-utcában világítási minőségben működött, a szabadalmazott
lángelme-égő társulatnál. Számos óriás jelentőségű felfedezést tett, igy
például ő jött rá, hogy a szerelem sötét verem és hogy kint egy mezőn az ember
jobban érzi magát, mint egy sötét szobában lecsukva fejjel lefelé, összekötött
kézzel. »Csatában esem el, mibe fogadjunk« című versében megjósolja, hogy
csatában fog elesni, mely ígéretét be is váltotta. Másik ígéretét »Szeptember
végén« című versében, melyben azt írja, hogy nem csatában fog elesni, viszont
nem váltotta be. Szobra a Duna-parton áll, fölfelé tartott három ujjával jelzi
a közvetlen alatta állomásozó propeller-közlekedés másodosztályú menetdíját: -
mások szerint viszont arra esküszik, hogy Ábrányi Emilt nem is ismeri, nemhogy
ő szólította volna fel a róla szóló költemények megírására.)
Barna kis lány szemének a lángja
Idetüzött szivem pitvarába.
Kis halacska szőke Tisza vizén,
Örömében akrát ugrok biz én.
Olyan az ő lelke, mint a rózsa,
De mint az a fehér, tiszta rózsa,
Fehér rózsa az én babám lelke,
Fehér galamb az ő nagy szerelme.
Barna kis lány, mikor megláttalak
Bennem mindjárt nagy szerelem fakadt,
Megláttalak New-York kávéházban,
Mint harmat kökörcsin-virágban.
Kacsintottam, barna kis lány, neked,
De te ültél zordon férjed mellett.
Barna kis lány, te a fényes hajnal,
Férjed pedig a fekete éjjal.
Szinmüvészet a te hivatásod,
Barna kis lány, magyar vagy te, látom,
Magyar az a fényes lelked neked,
Az Isten is magyarnak teremtett.
Zordon férjed tojást evett, hármat,
És titokban megcsipte a vállad.
Hej, titokba, te is mosolyogtál,
De hej, bizony, énreám gondoltál.
Beültetek aztán kocsikába,
S elmentetek egy nagy szállodába.
Igaz, magyar szálloda volt az is,
Igaz, magyar a lelked neked is.
Kiskapunál, hej, megálltam ottan,
Reszketett a szivem, rád gondoltam,
Rád gondoltam, remegő szivedre,
Fehér galamb, magyar szép lelkedre.
Rád gondoltam, gondolsz-e most énrám,
Kis kezedet összeteszed mélán.
Megértetted-e az én lelkemet,
Mint a szellő a fényes felleget.
Fehér rózsa az én babám lelke,
Fehér galamb az ő nagy szerelme,
Barna kis lány, ha te szeretsz végre,
Felrepülök a csillagos égbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése